Ez lehet Európa nagy dobása az AI-versenyben, ebből a gazdaság is profitálhat

Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most. MEGVESZEMEz lehet Európa nagy dobása az AI-versenyben, ebből a gazdaság is profitálhat További Tech-Tudomány cikkek - Még a NASA-nál is elképedtek, amikor meglátták a magyarok fejlesztését - Pillanatok alatt buktatta meg a humanoid robotot az ELTE rektora a színpadon - Teljesen felbolygatta a zeneipart a magyar AI-dal, amiből világsláger lett - Fél nap alatt megoldotta AI-jal azt a forgatást az RTL, ami korábban hónapokba telt Palkovics Bálint, a 4iG – magyar informatikai és távközlési vállalatcsoport – AI-üzletfejlesztési szakértője szerint ha ma az AI globális versenyéről esik szó, a beszélgetés nagyon gyorsan ugyanahhoz a néhány kérdéshez fut ki. Ki rendelkezik a legfejlettebb chipekkel, hol épül a legtöbb számítási kapacitás, ki fejleszti a legerősebb modelleket, és hol koncentrálódik az ezekhez szükséges tőke és technológiai ökoszisztéma. A szakértő szerint Európa mind a négy kérdésben nehéz helyzetből indul. Az amerikai és a kínai előny ráadásul öngerjesztő: a tőke új infrastruktúrát finanszíroz, a nagyobb infrastruktúra további fejlesztést tesz lehetővé, az erősebb ökoszisztéma pedig újabb tőkét és tehetséget szív magához. Európa részben ezért helyezte stratégiai gondolkodásának középpontjába a saját technológiai kapacitások kiépítését: az AI-gyárakat, az adatközpontokat, a számítási kapacitást és az európai modelleket. Palkovics szerint mindez elengedhetetlen egy komolyan vehető európai AI-stratégiához. Csakhogy szerinte itt jön a következő, alapvető kérdés: tegyük fel, hogy Európa jelentősen növeli a számítási kapacitását, lesznek európai modellek, és hozzáférünk a világ legjobb képességeihez is – de mitől válik mindez valódi gazdasági értékké? A szakértő szerint érdemes különválasztani, hogy ki vezet az AI alaptechnológiai rétegeiben és, hogy ki lesz képes ebből tartós gazdasági teljesítményt létrehozni. Ugyanis nem a számítógépes teljesítmény határozza meg Európa gazdasági teljesítményét, hanem az, hogy a technológia mit változtat meg az iparban. Az, hogy Európa ma hátrányból indul a frontiertechnológiai versenyben, önmagában még nem dönti el, milyen gazdasági pozíciót foglal majd el az AI-korszakban – állította. A frontiertechnológia a mindenkori élvonalbeli, legfejlettebb modelleket és az ezekhez szükséges infrastruktúrát jelenti. Palkovics az elektromosság példáján keresztül érzékeltette, hogy egy alaptechnológia legnagyobb gazdasági értéke jellemzően nem önmagában, hanem a rá épülő rendszerekben keletkezik: az elektrifikáció átalakította a gyártást, a közlekedést, a háztartásokat és a városokat, majd új termékeket és iparágakat teremtett. Egy döntő különbséggel: az áramot helyben kellett megtermelni és elosztani, az élvonalbeli AI-képesség viszont felhőszolgáltatásokon keresztül gyakorlatilag bárhonnan elérhető, így egy európai cégnek nincs szüksége saját frontiermodellre a frontierszintű intelligencia használatához. A technológia létrehozásának és gazdasági hasznosításának helye tehát szétválhat – ez azonban önmagában még nem garantálja, hogy az érték is ott marad, ahol felhasználják. Palkovics két, eltérő logikájú rétegre bontja az AI-versenyt. Az alaptechnológiában a méret dönt: a nagyobb tőke nagyobb compute-klasztereket finanszíroz, ezek több kísérletet tesznek lehetővé, a képesség pedig globálisan skálázható. Ezért koncentrálódik a verseny gyorsan néhány szereplő kezében. A gazdasági integráció ezzel szemben más természetű. Egy AI-rendszer gyárba vagy energiahálózatba építése nem pusztán modellképesség kérdése, hanem a meglévő rendszerek, folyamatok, adatok és a dokumentálatlan iparági tudás ismeretét is igényli. Egy klaszter felépítése pénzzel felgyorsítható, az évtizedek alatt beépült tudás azonban nem. Éppen ez adja Európa alkupozícióját. A fejlett iparban, az autóiparban, az energetikában, a távközlésben, valamint a pénzügy és a kritikus infrastruktúrák egy részében Európa adatokkal, infrastruktúrával, ügyfélkapcsolatokkal és iparági tudással rendelkezik. Ezeket nem lehet olyan gyorsan globalizálni, mint egy modellt, ezért egy külső szereplő csak nehezen épülhet be egy-egy ágazatba. A feszültség viszont abból fakad, hogy ehhez a rendszereket egyre mélyebben össze kell kötni a globális AI-platformokkal. Minél szorosabb a kapcsolat, annál élesebb a kérdés, milyen adatokat és kontrollt adunk át. Ha a kritikus kapcsolódások egyetlen platform köré szerveződnek, a leválás egyre nehezebbé válik, a helyi adat- és ügyfélkapcsolat pedig elértéktelenedik. Palkovics szerint ezért a szuverenitás itt stratégiai mozgásteret jelent, nem technológiai önellátást. Európának nem kell az AI-értéklánc minden elemét magának előállítania, a legfejlettebb képességekre viszont szüksége van. A tudatos döntés arról szól, hol kell saját kapacitás, és mely pontokon kell megőrizni a váltás lehetőségét. Az alaptechnológiai erőviszonyok nagyrészt kialakultak, a gazdasági integrációban viszont a pozíciók még csak most formálódnak. (Borítókép: Palkovics Bálint 2026. szeptember 7-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)