Milliók életét határozhatják meg ezek a tárgyalások, de nehézkesen haladnak

- Belföld - Zöld Index - klímaváltozás - globális felmelegedés - ensz - cop - károsanyag-kibocsátás - schaffhauser tibor - green policy center Milliók életét határozhatják meg ezek a tárgyalások, de nehézkesen haladnak További Belföld cikkek - Pikó András szerint baj van, több rendőrt kért Józsefvárosba - Németh Balázs szerint Magyar Péter az eddigi legpocsékabb hetén van túl - Mínusz 3,8 fokot mértek a Bükkben, néhány nappal a harmadfokú hőségriadó után - Betámadta a BKV-t a Közlekedő Tömeg, szerintük nem hozta, hanem vitte a pénzt Schwarzenegger budapesti metrós forgatása „Tavaly lett tíz éves a párizsi klímamegállapodás, ami kimondta, hogy minden országnak felelőssége van a klímaváltozás elleni küzdelemben. A cél az volt, hogy a globális felmelegedés ütemét 1,5 Celsius-fok alatt tartsuk, de ezt a szintet sajnos már elértük. Ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve nincs értelme lépéseket tenni. Ha jelentősen tudjuk csökkenteni a károsanyag-kibocsátást, akkor újra az 1,5 fokos határ alá kerülhetünk, viszont jelenleg rosszul állunk” – kezdte lapunknak Schaffhauser Tibor, a Green Policy Center társalapítója és senior klímapolitikai tanácsadója. A szakértő hangsúlyozta, hogy bár nem sikerült 1,5 fok alatt maradni, hosszú távon már az eddig megtett lépések is mérhető változást jelentenek: a párizsi klímamegállapodás elfogadásának idején a prognózisok azt mutatták, hogy a század végére 3,7-4,8 Celsius-fokkal emelkedhet az átlaghőmérséklet, viszont a legújabb adatok 2,1-2,8 fokkal számolnak. Az utóbbi is viszonylag messze van az 1,5-től, márpedig a kutatók azt állítják, hogy efölött megjósolhatatlan következményekkel járó billenőpont-átlépések jöhetnek, például a kis szigetországokat létükben veszélyezteti a folyamat. „Magyarországon jól is állunk, meg nem is” Schaffhauser Tibor a magyarországi helyzetről kifejtette: Magyarországon jól is állunk, meg nem is. Minden évben megjelenik egy nemzetközi összehasonlítás, Magyarország néhány helyezéssel hátrébb került az elmúlt időszakban, a középmezőny alsó felében vagyunk. Az Európai Unióból csak Lengyelországot és Bulgáriát előzzük. Az összehasonlítást készítők kritikaként fogalmazták meg, hogy ellentmondásos a magyar klíma- és energiapolitika: a célok ugyan ambiciózusak, de a megvalósítás nem annyira erős, ráadásul a megújuló energiaforrások szerkezete nem egységes, rengeteg napenergiára kevés szélenergia jut. További probléma a fosszilis energiahordozók importja és használata, a légszennyezés, a biomassza, valamint a gyenge klímakormányzás. A kibocsátás-csökkentésben jól állunk, 1990-hez képest 43,5 százalék a visszaesés. 2030-ra 50 százalék a cél. A 2020-tól 2024-ig tartó időszakban is komoly csökkenés figyelhető meg. A kibocsátás-csökkentésünk alapja a nehézipar rendszerváltás után történt összeomlása, valamint később a Covid hatásai és a gyengébb gazdasági növekedés. Az egy lakásra jutó kibocsátás is csökkent. A közlekedésből származó kibocsátás viszont emelkedett 2020 és 2024 között, ahogy a mezőgazdaságban sem csökkenő a trend. Schaffhauser Tibor úgy látja, az alkalmazkodásban több ponton el vagyunk maradva, Magyarország nem áll jól a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a vízbiztonság területén sem. A városi hőszigetek ügyében, valamint az oktatási, egészségügyi, szociális rendszer felkészítésében is sokat kell még tenni az adaptációért. A bizalomvesztés után nehézkesen indultak az egyeztetések A Green Policy Center társalapítója a júniusban Bonnban rendezett ENSZ-klímatárgyalások után arról írt a Másfélfok oldalon megjelent cikkében, hogy több kulcsfontosságú kérdésben sem született megállapodás, ugyanakkor pozitív fejleményeket is láthattunk. Schaffhauser Tibor lapunknak elárulta, a ciprusi soros EU-elnökség szakmai munkáért felelős delegációvezető helyetteseként vett részt az eseményen. „Kifejezetten nehézkesen indultak az egyeztetések. A brazíliai COP megtörte a bizalmat az elnökség és a folyamat felé a résztvevő országokban. Nem volt annyira transzparens a működés, nem igazán vonták be az országokat, ezért az elmúlt fél évben vissza kellett építeni a bizalmat sok apró lépéssel, ami egész jól sikerült. Több ülés volt, és bár vannak politikai ellentétek, nyitottság mutatkozott a szakmai előrelépésre. Bonnba bizakodva érkeztünk, az ülés jól indult, vita nélkül sikerült elfogadni a napirendet, amire évek óta nem volt példa. Két szakmai tárgyalási irány van, az egyik a technikai, a másik a megvalósítási. Az egyik problémát az okozta, hogy a technikai ág vezetője nem jelent meg az eseményen, mert felkérték külügyminiszternek. A két tárgyalási ágat ezért egy elnök irányította, későn jutottunk el a konkrét munka fázisába” – foglalta össze Schaffhauser Tibor, hozzátéve, hogy patthelyzet alakult ki az alkalmazkodás, a kibocsátás-csökkentés, a tudomány, valamint a válaszlépések kérdésében is – utóbbi elsősorban az uniós szakpolitikákat érintette. A következő COP-ot – ami az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének konferenciája –, novemberben, Törökországban tartják. Schaffhauser Tibor arra a kérdésünkre, hogy mire számít, hangsúlyozta: Van több olyan téma, amiben muszáj előrelépni, de nincs egy nagy, konkrét ügy. A COP-okon jellemzően van egy konkrétum, amire épül az egész esemény, viszont most nincs az asztalon ilyen. A török-ausztrál elnökség próbálja támogatni a tárgyalásokat segítő kezdeményezéseket, ennek következő alkalma egy azerbajdzsáni, delegációvezetői szintű elvonulás lesz, informális tárgyalásokkal. Ősszel már a COP-ot előkészítő miniszteri ülések jönnek. A kibocsátáscsökkentési munkaprogram felülvizsgálatára nyitottság mutatkozik, viszont más szinten vannak a felek. A klímaváltozásnak erősebben kitett országok reformokat és konkrét eredményeket szeretnének, viszont például az olajtermelő országok abban érdekeltek, hogy inkább csak beszélgessenek, tárgyaljanak. Schaffhauser Tibor kitért arra is, hogy a brazil elnökség elfogadott egy indikátor-készletet az előrehaladás mérésére az alkalmazkodás területén, viszont ez nem a korábban kidolgozott verzió, hanem egy olyan csomag, ami kevésbé hatékony. Sokan attól tartanak, ha túlságosan átpolitizálódik a téma, nem tudnak a technikai kérdésekre fókuszálni. Az alkalmazkodás finanszírozására már létezik egy cél, a donorországok ezt a kérdést nem szeretnék újranyitni. A szakértő egyébként jó lehetőséget lát a török-ausztrál kettős felállásban, a két ország képes lehet arra, hogy a fejlett és a fejlődő országok között kompromisszumot elérve középutas megoldást hozzon tető alá. További vitás pont az uniós karbonadó kérdése, ami az olajtermelő országok részéről támadás alatt áll többek között a termelésbe történő beavatkozás kritikájával, viszont mások jó szakpolitikai döntésnek tartják a bevezetését, hasonló lépést fontolgat Dél-Korea és Kanada, sőt, Kínában már működik a belső karbonpiac. Bonnban sikerült megállapodni az Igazságos Átmenet Mechanizmus szerkezetéről, valamint Törökország új elektrifikációs célt jelentett be: a jelenlegi 20 százalékról 2035-re 35 százalékra növelnék a villamos energia részarányát a végső energiafogyasztásban. Schaffhauser Tibor az elektrifikációs ambíciót jó kezdeményezésnek tartja, ugyanakkor jelezte, hogy egyelőre nem világos, pontosan mi adná az elszámolás alapját. „Az energiaválság, olajválság erős lökést adott annak, hogy mindenki komolyabban vegye az energiaellátás kérdését” A Green Policy Center társalapítója végül a geopolitikai fejlemények hatásairól is beszélt lapunknak: „Az energiaválság, olajválság erős lökést adott annak, hogy mindenki komolyabban vegye az energiaellátás kérdését, mint korábban. Egyre erősebb a politikai akarat az elektrifikáció és a fosszilis energiaforrások kivezetése mögött. Az olajtermelő országokon egyre nagyobb a nyomás, ráadásul az Európai Unió szinte teljesen levált Oroszországról, így az oroszok kezében már nincs olyan erős nyomásgyakorló eszköz, mint korábban. A szuverenitás szempontjából is fontos, hogy ne mások határozzák meg az európai energiapolitikát.” Schaffhauser Tibor arra is felhívta a figyelmünket, hogy az Egyesült Államokat senki nem követte a kilépés útján, miközben Kína sokkal progresszívebbé vált, ami motiválhatja a kisebb országokat is. A szakértő az amerikaiak távozását abból a szempontból lehetőségnek látja, hogy a finanszírozásból jelentős összeg esett ki, tehát hatékonyabbá kell tenni a működést. Tárgyalóként úgy gondolom, még ha nem is abban a tempóban haladunk, mint kellene, de vannak pozitívumok. Ha think tank alapítóként gondolkodok, akkor azt mondom, hogy sokkal gyorsabban, sokkal többet kellene tenni – foglalta össze Schaffhauser Tibor. (Borítókép: Szollár Zsófi / Index)